Bármennyire tiltakozunk is, a gyülekezeti élet mégiscsak lelkészközpontú, és itt most éppen nem arra gondolok, hogy mindent a lelkész végez, hanem inkább, hogy a személye nagyon is a középpontban van.
„Nemrégen megkérdeztem egy gyülekezeti tagot, hogy van(nak) az új lelkész(szel)? Dőlt belőle a keserűség. Nem a pásztort kritizáló szavak, sem nem önmarcangolás, hanem inkább a helyzet feltárása. A lelkész oldaláról próbálta megérteni, hogy mi nem működik jól: a kapcsolat, a viszonyok, a megértettség, az ügymenet, az egészséges családi élet, de megjelent a féltés hangja, a szeretet, a hiányok, a lehetőségek eljátszása...
Bármennyire tiltakozunk is, a gyülekezeti élet mégiscsak lelkészközpontú, és itt most éppen nem arra gondolok, hogy mindent a lelkész végez, semmit nem hajlandó kiengedni a kezéből, hanem inkább arra utalok, hogy a személye nagyon is a központban, középpontban van. Ezért lehetségesek azok a rossz vagy jó modellek, melyek miatt aztán mégsem működik igazán jól az egyház. Vagy mégis.
A Szilágyi Dezső téren néhány keresztény fiatal megpróbálta összeegyeztetni a szocializmust és a hitet, de a titkosszolgálat figyelte őket. Hihetetlen történet a hatvanas évekből!
A Wall Street Journal szerint a neves intézmény már tárgyalt is a potenciális támogatókkal.
A szuverenitására büszke Orbán-rendszer beleütközött az Európai Unió öklébe.
Én nem hiszem, hogy a lakhatási kérdések megoldásának alfája és ómegája az lenne, hogy a bankok karmaiba lökjük az embereket.
A visszaélések között verések, brutális letartóztatások, a jogi képviselet megtagadása, elszigetelt fogva tartás, sőt fogyatékossággal élő emberek mozgósítása is szerepelnek.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
